9 hónapnyi várakozás után, csak úgy hirtelen ott pihegett lilán és lucskosan a mellkasán.
Ahogy a szemébe nézett, a nagy barna szemeibe, egy mindennél erősebb dolog vette kezdetét. Ők már akkor tudták, hogy életük innentől kezdve örökre összefonódott. Egy gyors kézpár pillanatok alatt felemelte a kicsit és már vitte is... ennek a kéznek semmi joga nem volt ahhoz, hogy így megszakítsa ezt a pillanatot.
3 nap múlva, már kint állt a kórház előtt. Egyikük sem tudta, hogy mi lesz ezután....
Csodás, örömteli hetek következtek, az a "dolog" mely már az első pillanatban kialakult köztük egyre nőtt és erősödött. Átsegítették egymást az eléjük gördülő akadályokon, de megélték az élet nagy örömeit is.
Egy idő után a kislány már nem csak felöltözött magától, hanem az édesanyja ruháit is segített kiválasztani.
Együtt keltek, együtt feküdtek, együtt szerettek, együtt engedtek.
Most az évek múltán már nyugodtak, sokat változtak, de a köztük lévő "dolog" ugyanaz.
15 év eltelte után az édesanya fekszik, a mellkasán pedig egy kócos leány pihen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.